Egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövetkor láttuk ám, hogy egy közterületfenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam:
- Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős állampolgárra is... - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket. Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá és elkezdett írni egy harmadikat, a fene
tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.
Mindez egyátalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi korunkban.